A szabadulás útja

Egymástól kb. fél-fél méterre, körben áll a csoport, egy játékos a kör közepén. A körből egy vagy két irányban („kapun”) lehet kimenni. A kör közepén álló nem tudja, hogy melyik az az egy vagy két út, éppen ezt kell kitalálnia. Ha rossz felé indul, akkor a játékosok karjukkal elzárják az utat. A játék lényege: mindenki összpontosít a feladatára, a pillanatnyi szerepétől függően tekintetével – és csak azzal – hívni (vonzani) vagy küldeni (taszítani) próbálja a kör közepén álló játékost. A kitalálónak (hogy kitaláljon) a lelki rést kell megkeresnie.

Instrukció: „Álljatok egy laza körbe, fél-fél méterre egymástól! Majd a szabály ismertetése után kérek egy önként jelentkezőt, aki kimegy a teremből. Amíg kint lesz, kijelölök két egymás mellett álló embert, köztük lesz majd a ’kapu’. Ezután az, aki kiment, bejön, beáll a kör közepére, és megpróbálja kitalálni, hogy hol mehet ki a körből. Akik a kapu két oldalán állnak, azoknak a tekintetükkel hívogatni kell a bent álló embert, a többieknek meg taszítani. Nagyon fontos, hogy nem szabad mimikát használni, vagyis mosolyogni, homlokot ráncolni, csak a szemekkel lehet üzenni a benti játékosnak. Neki pedig három próbálkozása van, hogy kijusson. Ha olyan helyen próbál meg kilépni, ahol nincs kapu, akkor emeljétek fel a kezeteket vízszintesen, a szomszéd válla felé, ezzel jelezzétek, hogy ott ’fal” van!”

Megjegyzés:

A játékvezetőnek különösen nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy aki a kör közepén van, azt ne érje semmilyen bántás, ez egy különösen kiszolgáltatott helyzet, amivel a csoporttagok visszaélhetnek.

A kitalálónak a csoportlétszámtól függően több tippje is lehet, általában egy 20 fős csoportnál három tipp szükséges.

A nagyobb létszámú csoportokál érdemes két-három kitalálóval játszani egyszerre. Ők nem riválisok: annyi kapu kell, hogy legyen a körben, ahány kitalálónk van. Vagyis mindenkinek jut egy. Amelyiken már kiment valaki, az bezárul.

Nehéz játék a mimika befagyasztása, a tekintettel közölt üzenetek értelmezése-fejtése miatt. Valamint amiatt, hogy a résztvevők olykor zavarba jönnek attól, hogy hosszan egymás szemébe kell nézniük, ezért eleinte szinte mindenki elneveti magát.

Forrás:

Kaposi László leírása nyomán.

KAPOSI László (szerk.) Játékkönyv. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 2002.

Digitális változat: Játéktár www.drama.hu ttp://letoltes.drama.hu/Tarolo/Jatekkonyv/szabadu.pdf