Gordiuszi csomó

Körben áll a csoport. Olyan szoros körben, hogy a csoporttagok válla egymáshoz ér. Mindenki becsukja a szemét, előre nyújta a kezét, és nagyon lassan elkezd nyújtózni a kör középpontja felé, majd keresni kezd mindkét kezével két szabad tenyeret; ezeket a játék végéig nem szabad elengedni. Ha mindenki talált szabad tenyeret, a csoport kinyithatja a szemét. A kézfogásokból így kialakul egy lánc: mindenki fogja valaki kezét, de a csoport nem tud egyszerűen visszaállni a körbe – a kézfogások láncából egy csomó keletkezett. Az a csoport közös feladata, hogy kibogozzák ezt a csomót, és visszataláljanak egy szabályos körbe úgy, hogy a gyakorlat során megszakítás nélkül, mindenkinek végig fognia kell a két szomszédja kezét.

Instrukció: „Álljatok körbe! Induljatok lassan egymás felé egészen addig, amíg a vállatok össze nem ér, de tartsátok meg a szabályos kör formát! Csukjátok be a szemeteket, és óvatosan nyújtsátok előre mindkét kezeteket! Próbáljatok találni két üres tenyeret! Ha megvan, kapaszkodjatok össze jó erősen! Ezt a tenyeret nem engedhetitek el, ameddig tart a játék. Kinyithatjátok a szemeteket! Látjátok, egy csomó született abból a láncból, amit a kezeitek alkotnak! Kíváncsi vagyok, ki tudjátok-e bogozni ezt a csomót, hogy visszajussatok abba a körbe, amiben az imént álltatok? Készen álltok? Kezdhetitek.”

A gyakorlat ezen verziójában nincs több megkötés. A csoport nem kap segítséget a csomó kibogozásához. Hogy milyen stratégia mentén oldják meg a feladatot, teljes szabadságukban áll. Kijelölnek-e belső vezetőt, vagy sem, a csoport döntése.

Játékverziók:

A gyakorlat különböző további verziókban is játszható. Kezdésnek a fent leírt verziót javaslom. Egy adott csoport életkortól és gyakorlottságtól függően kipróbálhatja akár az összeset.

1. Irányító: Ebben a verzióban a játékvezető felteszi a kérdést a csoportnak, hogy ki szeretné kipróbálni az irányító szerepét? Az irányító megáll oldalt, a többieknek háttal, és megvárja, amíg a csoport megalkotja a csomót. Ebben a verzióban a csoport elkészítheti a csomót úgy is, hogy a körben, ahogy állnak megfogják egymás kezét, amit ettől a ponttól nem engednek el, és nyitott szemmel próbálják „összekuszálni” magukat minél jobban. Ha elkészültek, az irányító megfordul, és megpróbálja kívülről instruálni a társakat, ki merre forduljon, bújjon, hogy visszataláljanak a körbe. Megkérhetjük a csoportot, hogy mindenképpen teljesítsék az irányító kérését, még akkor is, ha úgy érzik rossz döntést hoz meg kívülről, de ezt a kérést el is hagyhatjuk. A gyakorlat végeztével tanulságos lehet a csoport számára egy moderált beszélgetés arról, milyen helyzeteket éltek meg irányító, illetve irányított félként, és megélésükben a gyakorlat két verziója között milyen különbségeket tapasztaltak; melyik esett nekik jobban? Ebben a verzióban érdekes adalék lehet az időfaktor: milyen gyorsan tud kiszabadulni a csoport a vezető segítségével. Ezt más verzióban nem ajánlom.
2. Csendben: Ebben a verzióban nincs irányító. A csomó megalkotása az eredeti verzióhoz hasonlóan zajlik. A különbség annyi, hogy a szabadulást teljes csendben kell kivitelezni, a csoportnak annyi lehetősége van a kommunikációra, amennyit mimikával és fizikai impulzusokkal egymásnak adni képesek.
3. Csukott szemmel: Ebben a verzióban sincs irányító. A csomó megalkotása az eredeti verzióhoz hasonlóan zajlik. A különbség annyi, hogy a szabadulás egész ideje alatt csukott szemmel kell maradnia az összes játékosnak. Itt különösen fontos játékvezetői feladat figyelni a csoport minden mozdulatát elkerülendő az esetleges eséseket, sérüléseket. Gyakorlottabb csoportoknak ajánlom.

(Tapasztalt játékosokból álló csoport esetleg megpróbálhatja egyszerre csukott szemmel és némán is.)

Megjegyzés:

A játékvezető végig kívülről figyelje a csoport munkáját, elakadás, vagy sérülésveszély esetén állítsa meg a játékot, hívja fel a figyelmet az elakadásra, vagy veszélyre, utána újra elindíthatja.

20 fő fölött két csoportban érdemes játszani.

Forrás: Keserű Imre