Hármas sorozatképek
A játék során háromfős képeket alkotunk. Egy önként vállalkozó bemegy a játéktérbe, felvesz egy testhelyzetet, melyet kimerevít, és hangosan elmondja, hogy ezzel mit jelenít meg, pl. „Én vagyok a fa.” A következő játékosnak hozzá kell kapcsolódnia, ő is bemegy a térbe, felveszi az általa megjeleníteni kívánt figurát leginkább ábrázoló testhelyzet és elmondja, pl. „Én vagyok a fa mögött megbújó farkas.” A harmadik személy ugyanígy tesz, pl. „Én vagyok Piroska”. Ezzel elkészült a képünk, egy pillanatig kitartják ezt a szereplők, majd kijönnek a térből, és jöhet a következő hármas kép.
Ebben a játékban nem csupán emberek, állatok, növények lehetünk, hanem természeti jelenségek, vagy elvont fogalmak is.
Példák:
- Én vagyok az iskolás. (Beül középre, úgy csinál, mintha tanulna).
- Én vagyok a tankönyv (Lefekszik elé úgy, hogy az iskolást játszó tekintete rá essen.)
- Én vagyok a reggeli fáradtság (Ránehezedik a tanuló iskolásra és eltakarja a szemét).
- Én vagyok az 1848-as szabadságharc. (Harcias pózban, elszánt tekintettel megáll).
- Én vagyok Petőfi. (Megfogja a szabadságharcot játszó kezét és beáll elé, mintha vezetné).
- Én vagyok a megemlékező diák, akinek ez az egész a fejében zajlik. (Leül eléjük elgondolkodó arccal).
Ennél a játéknál is adhatunk meg előzetesen témát, amelyre hozhatják a résztvevők a képeket, így akár hasznosíthatjuk pl. egy iskolai műsorra való felkészülés során az ötleteléshez is. Ha ez a célunk, kezdjük pár jégtörő játékkal az alkalmat, majd erre a módszerre rátérve először mindenképp hagyjunk időt arra, hogy még megadott téma nélkül spontán hozzanak a résztvevők képeket.
Ha szeretnénk, el is indíthatjuk a képeket, ilyenkor megelevenedik a szoborcsoport, és a diákok elkezdik játszani a történetet, ami kibomolhat a képből. Tovább is vihetjük a folyamatot, és megengedhetjük, hogy a nézők közül is csatlakozhasson, akinek van ötlete arra, hogyan tudná kiegészíteni a jelenetet, így pedig akár egy kész jelenetsort is kaphatunk a játék végére.
Megjegyzés:
A játék során biztassuk a résztvevőket a gyorsaságra, ideális, ha nem gondolkoznak, csak belevetik magukat a játékba, és pillanatok alatt megszületnek a képek, melyek így a fantázia felszabadulásával rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni.
Ha aránytalanná válik a résztvevők szereplése, állítsuk meg két kép között a játékot, és biztassuk a kevesebbet szereplőket a részvételre!
Forrás:
A RÉV Színház tréningje nyomán