Hőmérő

Képzeljük el, hogy a tér kiválasztott átlója egy hőmérő, egy skála! A csoportvezető kérdéseket tesz fel. A résztvevőknek az a feladatuk, hogy válaszuknak megfelelően helyezzék el magukat a kijelölt skálán, a hőmérőn. A kérdések vonatkozhatnak szokásokra, tulajdonságokra, állapotra; az a lényeg, hogy a válasz egy adott skálán értelmezhető legyen. A tér egyik sarka jelöli a negatív, a másik a pozitív pólust. Mindig pontosan határozzuk meg a hőmérő két végpontját!

Hagyjunk időt a résztvevőknek szemügyre venni egymás pozícióját!

Ha van időnk és vevők rá a gyerekek, beszélgethetünk velük röviden az egyes kérdések után. Rákérdezhetünk az elhelyezkedés okára, különösen azok esetében, akik valamelyik végponton állnak.

Instrukciók: „Képzeljük el, hogy ez a vonal itt a teremben egy hőmérő! Mi most nem hőmérsékletet mérünk vele, hanem saját érzéseinket mutathatjuk meg rajta. Felteszek egy kérdést, és arra kérlek benneteket, hogy beszéd helyett most mutassátok meg a válaszotokat ezen a hőmérőn!”

„Hogy érzed magad ebben a pillanatban? A hőmérőnek ez a vége jelzi a nagyon-nagyon jó érzéseket, ez a vége pedig a nagyon rosszakat. Most helyezkedjetek el a hőmérőn! Köszönöm. Nézzetek körbe, hogy ki hol áll!”

„Te egészen a végére álltál ennek a hőmérőnek. Ez azt jelenti, hogy nagyon jó kedved van most. Megosztod velünk, hogy mi az oka?”

További kérdések:

• Mennyire érezted biztonságban magad a dülöngélés során?
• Mennyire érzed magad frissnek vagy fáradtnak?
• Hogy érezted magad a foglalkozáson?

Megjegyzés:

Ha pozitív és negatív pólusokkal kérdezünk, érdemes váltogatni, hogy melyik végpont melyiket jelöli, nehogy kényelmességből válasszák a résztvevők ezt, vagy azt az oldalt, illetve, hogy ne érezze magát kellemetlenül az, aki egymás után többször a negatív végponthoz áll közel. A játékot használhatjuk arra is, hogy különböző kérdésekben kikérjük a gyerekek véleményét.