Repülőgép-leszállópálya

Körben állunk. Az egyik csoporttag lesz a „repülő”. Kiválasztja egy csoporttársát, aki a „leszállópálya” lesz. Mindketten maguk elé emelik mindkét karjukat, vállmagasságban, kifelé fordított tenyérrel. A „repülő” csukott szemmel elindul sétálva a „leszállópálya” irányába. Utóbbi feladata, hogy fogadja a társát úgy, hogy tenyerét finoman a tenyeréhez érinti, amikor elérte a kör szélét. Ha „landolt a repülő”, kinyitja a szemét és helyet cserélnek. Aki a „leszállópálya” volt, az lesz a „repülő”, és kimondja annak a társának a nevét, akit „leszállópályának” választ.

Instrukciók: „Álljunk körbe! Ebben a játékban ’repülőgépek és leszállópályák’ lehetünk. A ’repülőgép’ csukott szemmel fog odasétálni ahhoz a társához, akit ’leszállópályának’ választ.”

„Megmutatom. Ádám, kérlek, legyél te a ’leszállópályám’. Vállalod? Tartsd így a tenyered! (mutatjuk) Most becsukom a szemem, és amikor odaérek hozzád, finoman állíts meg a tenyereddel! Én igyekezni fogok pont a tenyereden landolni, de ha nem sikerül, akkor nyugodtan igazítsd úgy a kezed, hogy oda érkezzek! Készen állsz?”

„Köszönöm! Remek landolás volt! Most cseréljünk! Mutassuk meg úgy, hogy te leszel a ’repülőgép’ és én a ’leszállópálya’. Csukd be a szemed, ha készen állsz, és indulj el!”

„Kinek lenne kedve elsőként kipróbálni?”

„Megkérlek, hogy válassz valakit ’leszállópályának’ úgy, hogy mondd ki hangosan a nevét! Mindketten tartsátok így a kezeteket! A ’repülő’ most becsukhatja a szemét és elindulhat lassan a ’leszállópálya’ felé. A ’leszállópálya’ segítse a balesetmentes puha landolást úgy, hogy finoman hozzáérinti a tenyerét a társáéhoz!”

Megjegyzés:

A foglalkozásvezetőnek érdemes bemutatnia a gyerekeknek mind a két szerepkört. Ezzel a bizalmáról biztosítja a gyerekeket, és példát mutat arról, hogyan nyújtsanak egymásnak biztonságos, zökkenőmentes leszállópályát.