Tekintet kör

A résztvevők körben ülnek. A csoportvezető ránéz az egyik gyerekre, a többiek figyelik őt és követik a tekintetét, így rövidesen mindnyájan ugyanarra a csoporttagra néznek. Amikor ez megvalósult, akkor ő választ a tekintetével valakit, és ezúttal az ő tekintetét követi a csoport. Addig tart a gyakorlat, amíg minden csoporttagra ránéztek. A gyakorlat csendben zajlik. A váltás érzékelését eleinte megkönnyíthetjük egy lágy hangú hangszerrel való hangadással, pl. triangulummal, csengővel vagy hangtállal. Ez kétféleképp történhet. Ha úgy érzi a gyakorlatvezető, hogy túl gyors, kapkodós a folyamat, akkor érdemes neki meghatároznia a váltás pillanatát a hangszer segítségével. Ha pedig a tekintet követésében van szükség segítségre, akkor a gyerekekre bízza a váltást, és csak megerősíti azt egy hangjelzéssel.

Instrukciók: „Üljünk körbe! Nézzetek rám mindnyájan, hadd lássam mindenkinek a tekintetét! Most arra kérlek benneteket, hogy kövessétek a tekintetetekkel az enyémet, és nézzetek arra a társatokra, akire én nézek most!”

„Most mindnyájan rád nézünk, nézz körbe, majd néhány másodperc után válassz ki valakit, és nézz rá! Most a te tekintetedet követjük mindnyájan.”

(hangszerrel) „Most mindnyájan rád nézünk, nézz körbe! Amikor meghallod a csengő hangját, te is válassz valakit a tekinteteddel, mi pedig követni fogjuk.”

„Így folytatódik a játék, ügyeljetek rá, hogy olyat válasszatok, aki még nem volt! Akkor van vége a játéknak, ha mindenki sorra került, és visszaér hozzám a tekintet kör.”

Megjegyzés:

A gyakorlat alkalmas arra, hogy foglalkozáskezdő rítussá váljon. Eleinte azt tapasztalhatjuk, hogy zavart nevetést válthat ki a gyerekekből az az intenzív figyelem, amit valamennyi csoporttag tekintete hordoz. Ez természetes reakció, ami gyakorlás útján magától változik majd, és egyre nyugodtabban tudják fogadni egymás tekintetét.

Forrás: Körömi Gábor szóbeli közlése nyomán