A nagy rendrakás

Bemelegítő játék, amely észrevétlenül készíti fel a csoportot – fizikailag és mentálisan – közösségi gyakorlatok felszabadult, kreatív végzésére. „Egy nagy és nehéz zongora van a térben, amit csak együtt lehet kivinni, de ha megemeljük, kiesik két lába, azt valakinek tartani kell, ráadásul az ajtón sem fér ki, el kell forgatni…”

Ebben a játékban a játékvezető a csoporttal együtt kitakarítja a termet a hirtelen előbukkanó, láthatatlan tárgyak sokaságától. A játékvezető együtt játszik a csoporttal, aktivitásával és magas energiaszintjével motiválja a csoportot, hogy vele együtt vegyenek részt a takarításban. Az eltakarítandó tárgyak, például egy zongora, legyenek nagyok, nehezek, több ember kelljen ahhoz, hogy meg tudják mozdítani. A problémás tárgyak kipaterolása közben magától értetődő, vagy akár váratlan nehézségekbe ütközik a csoport, ezeket a nehézségeket először a játékvezető hozza be a játékba, amit a csoport eltanulhat, így később csoporttagok is beépíthetnek újabb és újabb elemeket. A hirtelen felmerülő kihívásokra gyorsan kell reagálnia a csoportnak, össze kell fogniuk, részfeladatot választani maguknak, irányítani, együttműködni, kipróbálni, újragondolni… A tárgyakat mindenki látni fogja. Izgalmas, ha az egész csoport összefog egy probléma megoldásán, viszont nem kell mindenképpen az egész csoportnak azon egyetlen problémával foglalkoznia, az is lehet, hogy újabb problémás tárgyakat fedeznek fel a térben, a csoport kisebb brigádokra szakad, mindenki a saját területe megtisztításán munkálkodik!

A játékvezető első impulzusai megszabják a csoport ötleteinek az irányát. A játék fontos eleme a nagy fizikai igénybevétel eljátszása, ezért a játékvezető törekedjen olyan problémákat, megoldásokat építeni a játékba, amelyek közösségi, intenzív fizikai mozgásra ösztönzik a csoportot! Kerülni érdemes szupererők, varázserők behozatalát, ez megfoszthatja a rendrakást a tétjétől.

A problémás tárgyakat nem kell a játékvezetőnek feltétlenül előre kigondolni, a megoldásokat nem kell előre megtervezni. Ezek meg fognak születni a jelenben, játék közben. Ha a csoportot inspirálja a játék, a játékvezetőnek annyi a feladata, hogy nyitottan kapcsolódjon a csoport által kitalált kreatív problémákhoz és megoldásokhoz.

Instrukció: „Mielőtt elkezdjük a mai órát, gyertek, segítsetek kivinni ezt a zongorát, egyedül nem bírom… Lehet, hogy ehhez még így is kevesek vagyunk, gyorsan valaki szappanozza be a padlót, hogy jobban csússzon, kitoljuk… Várjatok, ezeket a szekrényeket előbb el kell tolni az útból, különben nem fér ki. Igazad van, nehogy megsérüljön a padló, dobjuk ki őket az ablakon, úgyis olyan régiek… Ki hozta be ezt a zsiráfot? Na, most ki kell terelni! Segítsetek már neki, hogyan tudja lehúzni a nyakát, így nem fér ki az ajtón… Még ezt a szőnyeget csavarjuk fel, túl koszos! Jó ötlet, terítsük ki a másik oldalával! Már csak pár centi! Remek lett, most már körbe ülhetünk, köszönöm a segítséget!”

Megjegyzés:

Fontos, hogy a játékvezető nagy beleéléssel vegyen részt a pakolásban. Ezt a játékot lehet előzetes instrukció nélkül játszani. Ezt váltja ki a játékvezetői példa, amit a csoport utánozni fog.

Kerüljük a valódi tárgyak elpakolását! Ne kezdjünk bele ebbe a játékba, ha valódi tárgyak is kipakolásra várnak – úgy a felfokozott játék közben megnőhet a sérülésveszély! Ha játék előtt ki kell pakolni a valódi asztalokat, a pakolás végeztével megjegyezhetjük: „Eddig szép munka, gyertek, vigyük ki még ezt a zongorát a terem közepéről és végeztünk is!” – ezzel a mondattal például átvezethetjük a valódi pakolást a játékba.

Forrás: Gabnai Katalin gyakorlata nyomán