Fusson, aki…

Körben ülünk. Egy játszó középen áll, és kiegészíti a „Fusson, aki…” kezdetű mondatot egy belső tulajdonsággal úgy, hogy az saját magára is igaz legyen. A körben ülők közül mindenkinek, akire szintén igaz az állítás, fel kell állnia, és más helyre kell ülnie. Senki nem ülhet szomszédos székre. A kör közepén álló játékosnak az a célja, hogy leüljön valaki másnak a helyére. Ekkor valaki más marad középen, és így folytatódik tovább a játék.

Egyéb mondatkezdések: „Fújja el a szél azt, aki…”/„Mindenki a barátom, aki…”

Instrukció: „Ma egy olyan játékot fogunk játszani, aminek a segítségével kicsit jobban meg tudunk ismerkedni. Üljetek le körbe székekre! Egy valaki középen áll, először én leszek az. Aki középen áll, annak mondania kell egy belső tulajdonságot magáról, méghozzá mindig azzal a mondatkezdéssel, hogy: ’Fusson, aki…’, például: ’Fusson, aki szeret olvasni!’ Akire szintén igaz az állítás, annak fel kell állnia, és egy másik székre kell leülnie minél gyorsabban, a szomszédos székre, ha van másik szabad szék, szintén nem lehet ülni. A középső ember szintén megpróbál leülni, így akinek nem marad szék, az kerül középre, és ő mond magáról egy belső tulajdonságot.”

Megjegyzés:

Hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy ne elégedjenek meg az evidenciákkal! Kerüljék a külső leírást, és a „Fusson, aki szereti a csokit!” típusú túl nyilvánvaló dolgokat. Az a célunk, hogy olyasmik hangozzanak el, amiknek információ értéke van a személyes ismerkedés szempontjából, de azért nem kell túl mély információkat sem követelni, főleg kezdetben lehetnek olyan mondatok, hogy: „Fusson, aki szereti a tavaszt!” Az sem baj, ha ez a dolog sokunkra igaz, hiszen minél többen felállnak, annál jobban pörög a játék. A játék során kiderülhet, hogy több közös van bennünk, mint gondolnánk.

Egy kör közepén állni mindig nehéz feladat, tehát itt is fontos, hogy a középen álló játékos felé empátiával forduljunk, ha nagyon leblokkol, akkor ötleteket adjunk neki.

Forrás: Közismert játék.