HO-SI-HŐ

Levegősen körben állunk.

Ho – mondja a játék indítója hangosan, miközben kis terpeszben (kicsit megereszkedve, rogyasztva) imádkozó tartásba összetett kezét fölemelve kiegyenesedik. Keze, feje fölött hátra-fel lendül, mintha egy bárddal akarna lecsapni.

Si – Két szomszédja a körben két oldalról imádkozó tartásban összetett kézzel vállmagasságban, félkörben erőteljes mozdulatot tesz, mintha karddal rávágna emelkedő képzeletbeli „fegyverünkre”. Közben hangosan és elnyújtva kiáltják: Si!

Hő – A játék indítója feje fölé lendült kezekkel szélesen, félkörben lecsap, mintha lesújtana a bárd. A mozdulat iránya és a szemkontaktus jelöli ki azt, akinek átadja a játékot. Aki kapta, az Ho felkiáltással indítja újra, majd szomszédai folytatják Si-vel, végül ő Hő-vel továbbadja. Egyre gyorsabban, egyre energikusabban: egymásba olvadnak a kiáltások, egymásba kapcsolódnak a mozdulatok.

Instrukció: „Álljatok laza körbe! Most egy koncentrációs játékot fogunk játszani. Három mozdulatot és kiáltást tanuljunk meg közösen! Mutatom, mondom – ismételjük meg közösen: Ho! Most együtt: Ho! Si! Most együtt: Si! Hő! Most együtt: Hő! Először én indítom a játékot, így: Ho. A két szomszédom két oldalról csapó mozdulattal azt kiáltja: Si! Nézzük meg eddig! Elkezdem: Ho! Amikor a két szomszéd kimondta, hogy Si és csapott, az első játékos – most én – ránéz valakire a körben, és átdobja annak a kezdeményezést, rámutat a kezével, és azt mondja: Hő!. Akire rámutat az első játékos, ő fogja most újrakezdeni a kört, és azt mondja: Ho! Próbáljuk ki! Figyeljetek arra, hogy nagy energiával csináljátok a feladatot, az izmok legyenek megfeszítve!”

A játék játszható kiesésre is, ilyenkor, az esik ki, aki rossz ritmusban mondja a szövegét, vagy olyankor szólal meg, amikor nem kellene. A kieséses formának vagy két győztese van, vagy az utolsó két játékos egy párbajban dönti el, hogy ki a győztes. Ilyenkor egymásnak háttal állnak, egy jelre elindulnak, a játékvezető számokat mond egymás után, és amikor páros számot mond, akkor a játékosok megfordulnak és egymásra lőnek. A lövés a következő módon néz ki: a játékosok pisztoly formálnak a kezükből, és azt mondják: „puff”, aki gyorsabb, az nyer. A számok helyett a játékvezető mondhat egy kategóriát is (például szín), ilyenkor mindkét játékosnak egy konkrét példát kell mondania (például kék). Ha nem szeretnénk, hogy a kiesők elveszítsék a megszerzett állapotot, akkor játszhatjuk tovább úgy, hogy amikor már hárman kiestek, ők kezdenek egy új kört.

Megjegyzés:

Fontos, hogy mielőtt elkezdenénk a kiesős variációt, mindig játsszuk addig, hogy már mindenki megfelelő koncentrációs állapotba kerüljön.

Forrás:

Perényi Balázs leírása nyomán.

PERÉNYI Balázs, Improvizációs gyakorlatok, Kézikönyv amatőr színtársulatok részére, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2009.