Installáció egy csoporttársról
Minden résztvevő nevét felírjuk egy-egy cetlire, majd mindenki húz egyet. Ha valaki saját magát húzta, akkor visszadobja és újat húz.
A résztvevőknek installációt kell készíteniük arról a személyről, akit húztak. Ehhez kereshetnek egy megfelelő helyet, ahol felállítják a kompozíciót, és bármilyen rendelkezésükre álló tárgyat használhatnak. Az összeállítás szempontjait ők maguk határozzák meg aszerint, hogy nekik milyen benyomásaik vannak társaikról, és mit tartanak fontosnak üzenni az installációval. Kérjük meg őket, hogy kerüljék a sablonos, egyoldalú és az illető külsejére utaló ábrázolást. Komolyan és elmélyülten dolgozó csoportoknál akár egy órát is adhatunk a munka elkészítésére, hiszen ehhez hozzátartozik a gondolkodás és az anyaggyűjtés is.
Amint elkészültek az installációk, tárlatvezetés következik. A csoport együtt jár körbe. Minden kompozíciónál megállunk, szemügyre vesszük, körbejárjuk. Először pár másodpercig csak a saját benyomásainkra koncentrálunk. Ezután meghallgatjuk az installáció készítőjét, aki bemutatja a művét úgy, hogy közben a művön keresztül reflektál a társa személyiségére anélkül, hogy kimondaná a nevét. Ismertetheti a tárgyválasztás szempontjait, elmondhatja, hogy mit szeretne sugallni a színek összetételével, vagy épp az elrendezéssel. Tulajdonképpen feloldja a szimbólumrendszert, de fogalmazásmódja mégis szimbolikus marad. Például: „Ezek a színes bogyók a játékosságát jelképezik. Azért takartam le ezzel a szűrővel, mert nem mindig láthatjuk kívülről őket.”
A beszámoló után a csoporttagok további kérdéseket tehetnek fel az alkotónak. A kérdéseknek különösen akkor van nagy szerepük, ha a képi és szóbeli fogalmazásmód nem elég árnyalt ahhoz, hogy kirajzolódjanak belőle az adott csoporttag jellemzői.
Minden installáción végigmegyünk ugyanilyen módon. Ügyeljünk rá, hogy semmiképpen ne hangozzék el a műveket ihlető résztvevők neve! Az elhangzottak alapján mindenki megpróbálhatja magában eldönteni, hogy vajon melyik szólhat róla.
A gyakorlatot lezáró reflexiós körben újra visszatérhetünk az installációkhoz, és mindig jelentkezhet az, aki úgy érzi, hogy a mű őt ábrázolja. Reflektálhat mind az alkotásra, mind az elmondottakra. Ügyelnie kell azonban arra, hogy a másik szubjektív benyomásaként értékelje a róla elhangzottakat, fogadja el, és ne legyen elutasító a visszajelzéssel szemben.
Megjegyzés:
A gyakorlat felhívja a figyelmet a másik személyiségének komplexitására. Lehetőséget nyújt kritika vagy kérés szimbolikus megfogalmazására.
Forrás:
A Kontraszt Műhely tréningje