Stoppos játék

Két résztvevő elkezd egy előre megadott jelenetet, pl. anya és gyereke bevásárolnak a boltban. Egy darabig közösen nézzük a jelenetet, majd bármelyik néző megállíthatja egy tapsolással azt. Ilyenkor a jelenetben lévő résztvevők kimerevítik a testhelyzetüket, a tapsoló játékos pedig bemegy a játéktérbe, és megérinti annak a résztvevőnek a vállát, akivel helyet akar cserélni. A korábbi játékos visszamegy a nézőtérre, az új pedig felveszi az előzőnek a pontos testhelyzetét.  Ebből a pozícióból kiindulva kell egy teljesen más jelenetet folytatnia, amiben megváltoznak a szereplők, a helyszín és a cselekvés is, vagyis csak maga a testhelyzet marad, és nyer új értelmet. Például, ha azt a pillanatot állítja meg egy tapssal a néző, amelyben az anyukát játszó résztvevő éppen megfogta a gyerekének a kezét, akkor helyet cserélve a gyereket játszóval például úgy folytathatja tovább a játékot, mintha épp egy táncórán lenne két idegen, akik társastáncot tanulnak.

A játék eleinte sok bátorságot igényel és nagyon megmozgatja a kreativitást, ezért bátran adjunk időt a résztvevők feloldódásának! A korábban említett hármas sorozatképek gyakorlat például jó előfutára lehet ennek a játéknak. Amikor már gyakorlottan működik a képek elindításában is a csoport, kipróbálhatjuk velük ezt a játékot is. Ne tartsunk attól, hogy színészi tudás kell ehhez a feladathoz, sokkal inkább gyors gondolkodás és asszociációs készség, de legfőképp egy biztonságos csoportlégkör, ahol bátran merünk kísérletezni.

Instrukció: „A következő játékban mindig két ember lesz a játéktérben, akik valamilyen jelenetet játszanak. Egy darabig nézzük őket, utána pedig bárki megállíthatja egy tapssal a jelenetet. Ilyenkor a szerepben lévők megfagynak, aki pedig tapsolt megérinti valamelyikőjüket, akivel helyet cserél és felveszi a testhelyzetét. Ebből a szoborcsoportból kiindulva kell tovább folytatnia a jelenetet, de teljesen máshogy. Például, ha eddig két ásó munkást láttunk, akik lehajolva fogják az ásójukat, folytathatja úgy a jelenetet a beugró, hogy épp egy kötélen kihúznak valakit a szakadékból, a lényeg az, hogy ugyanaz a testhelyzet most valami teljesen mást jelentsen. Mindig hagyjunk egy kis időt mielőtt valaki egy új jelenetet indítana el, és segítsük azzal a többieket, hogy jó nagy mozgású cselekvéseket választunk! Kinek van kedve elkezdeni?”

Megjegyzés:

Ha úgy látjuk, hogy néhányan nem vesznek részt a játékban biztathatjuk őket: „Nagyon kíváncsi vagyok, hogy azoknak, akik eddig inkább a nézők voltak, milyen szuper ötletei vannak, hagyjunk most nekik is lehetőséget megmutatni!” Gyakran egy ilyen megszólítás is elég arra, hogy akik kevésbé mertek beugrani, ezután megtegyék, de ha valaki ezután sem szerepel, semmiképp se erőltessük, vegyük elő később is a játékot, idővel neki is megjön majd a kedve.

Ha gyakorlatlanabb a csoport, jól oldja a feszültséget, és segít bevonni minden résztvevőt, ha bevezetünk egy másik szabályt is. A csoport egyik tagja kimegy, hogy ne lássa a jelenetet, amikor a jelenet megfagyott, behívjuk, és megkérjük, hogy álljon be az egyik szereplő helyére és folytassa a jelenetet. Ez a változat magától értetődően értelmezi át a testtartásokat, mindenkire sor tud kerülni, aki ki akarja próbálni a játékot, és nem okoz szorongást a „kreativitás-kényszer”.

Forrás:

Kaposi László leírása nyomán.

KAPOSI László (szerk.) Játékkönyv. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ,

Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 2002.

Digitális változat: Játéktár www.drama.hu http://letoltes.drama.hu/Tarolo/Jatekkonyv/stop.pdf