Világmegváltó lépcső

Beszélgetős játék. Egy félkörben ülünk, amely egy lépcsőt szimbolizál. A játékot játszó csoportnak közös a célja: gondolatban végig kell járniuk a képzeletbeli lépcsőfokokat a világ legrosszabb dolgától a világ legjobb dolgáig…

Egy elképzelt skálán haladunk végig a skála egyik végpontjától a másikig, fokozatosan. A skálának annyi állomása van, ahányan alkotják a csoportot. Minden játékos, amikor sorra kerül, a skála egy állomását találja ki és osztja meg a csoporttal, majd jön a körben a következő játékos, aki ehhez képest kitalálja és elmondja a következő állomást. Így halad a csoport, az utolsó játékosig. Egy állomáson bármit lehet mondani, ami jelen van, vagy akár éppen, hogy nincs jelen a világunkban. Tehát ez a valami lehet: tárgy, jelenség, érzés, tulajdonság, esemény, szín, szám, akár egy rövid valós, vagy kitalált történet, bármi… A játék lényege, hogy az előre megadott számú (a csoport létszámával egyező) állomáson haladjunk úgy, hogy minden következő állomáson valami „JOBBAT” fogalmazzon meg a soron következő játékos, mint az előző. Vagyis a kezdő játékos feladata, hogy valami olyat találjon ki, ami relatíve nagyon rossz, a csoport közös feladata pedig az, hogy állomásonként fokozatosan haladjon a világ legnagyszerűbb dolgáig, amelyet a sorban az utolsó játékos talál ki.

Fontos kitétel, egyben a játék lényegi eleme, hogy minden következő „valami” az előzőtől eltérő fogalomkörből kell, hogy szülessen. Tehát, például, ha egy játékos éppen valami bútordarabot mond, a következő játékos ne mondjon az előzőnél jobb/értékesebb/szebb bútordarabot; vagy ha például egy játékos egy „szuper hobbi tevékenységet” mond, a következő játékos ne mondjon valami „még szuperebb hobbi tevékenységet”! Rugaszkodjon el az aktuális fogalomkörtől, és keressen olyan valamit, ami minél kevésbé van asszociációs viszonyban az előző valamivel – viszont úgy gondolja, hogy relatíve „jobb”, vagyis alkalmas következő lépcsőfoknak.

Példa egy lehetséges 9 állomásból álló skála egymást követő állomásairól:

1. Zombiapokalipszis van a földön, mindenki Zombivá változik
2. Elveszíteni egy háziállatot
3. Kréta csikorgó hangja a táblán
4. Nem elég sós a krumplipüré és nincs só
5. Egy szög
6. Reménykedni valamiben
7. A kedvenc dalomat hallgatni
8. Minden ember 18 éves korára megtanul repülni
9. Világbéke

Azoknak a játékosoknak, akik éppen nincsenek soron, három esetben is van lehetőségük megvétózni az aktuális játékos ötletét.

1. Hogyha a többség úgy látja, hogy az aktuális játékos gondolata ugyanabból a fogalomkörből származik, mint az előző. Ebben az esetben ennek a játékosnak újat kell mondania.
2. Hogyha a többség úgy látja, hogy túl nagy az ugrás az előző és az aktuális ötlet között. (Amit a játékos mond, az sokkal-sokkal jobb, mint az előző.) Ebben az esetben ennek a játékosnak újat kell mondania.
3. Előfordulhat olyan helyzet, hogy a soron következő játékos a csoport nagy része szerint „rosszabbat” mondott, mint az előző játékos. Hogyha a csoport több, mint fele gondolja így, ők közösségileg vétózhatják az aktuális játékos ötletét. Ekkor ennek a játékosnak szintén újat kell mondania. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez nem az aktuális játékos teljesítményét, ötletét minősíti. A játékos ötlete egyáltalán nem hibás, ellenkezőleg: minden gondolat jogos és helyes. A vétó azért fontos eleme a játéknak, mert egyrészt a játékosok közös felelőssége, hogy pontosan annyi lépésben érjék el a világ legnagyszerűbb dolgát, ahány állomás a rendelkezésükre áll; másrészt a vita során tanulhatnak a résztvevők önmagukról és egymásról: ki mit tart szépnek, jónak, stb., és miért?

Idősebb korosztálynál (7. évfolyamtól felfelé) tudom ajánlani a játék szabályainak ismertetését önmagában, a fent leírt szabályoknak megfelelően. Fiatalabb korosztályoknál viszont ajánlom a lépcső, mint konkrét kép bevezetését. Ezt egy lehetséges instrukció formájában részleteiben leírom:

Instrukciók: „Képzeljetek el egy óriási lépcsőt, melynek a lépcsőfokain megtalálható a világon az összes dolog, amire csak gondolni lehet! A lépcső legalsó fokán laknak a legrosszabb dolgok, amiket csak el tudtok képzelni, és ahogy lépdelünk fölfelé egyre jobb és jobb dolgokat találunk. Amikor elérünk a lépcső legtetejére, ott pedig megleljük a leges-legjobb dolgot az egész világon. Ennek a lépcsőnek éppen annyi lépcsőfoka van, ahányan vagyunk. Képzeljétek el, hogy ott ültök ezeken a lépcsőfokokon, sorban, mindenki egyen.”

(A játékvezető kijelöli, honnan indul a lépcső, és mi a sorrend.)

„Én most elindulok ezen a lépcsőn fokról-fokra. És minden lépcsőfoknál megállok kicsit és megkérdezem azt, aki ott ül, hogy mit lát, ha ránéz arra a lépcsőfokra, aminél ül?

Aki a legalacsonyabb lépcsőfokon ül, annak nagyon nehéz feladata van, ki kell gondolnia mi lehet a legrosszabb dolog, amit csak el tud képzelni, mert az a dolog lakik ezen a lépcsőfokon. Az utána következőknek pedig fokról-fokra egyre jobb és jobb dolgokat kell mondani, ahogy haladunk végig ezen a képzeletbeli lépcsőn felfelé. A legfelső lépcsőfokon lakik a legeslegjobb dolog, az egész világon. Mondhattok bármit, ami eszetekbe jut, csak arra figyeljetek, hogy az a valami szerintetek jobb legyen, mint ami az előző lépcsőfokon lakott. Ezen a lépcsőn minden elképzelhető. Nem csak tárgyak laknak itt, hanem érzések is, tulajdonságok is, hangulatok is, vagy éppen történetek. Ráadásul nem csak valóságos történetek, kitalált történetek is! Ahhoz viszont, hogy képzeletben végig tudjuk járni ezt a lépcsőt, figyelembe kell vennünk, hogy minden egyes lépcsőfokon valami jobb dolog lakik, mint az előzőn. Ezért azt kérem tőletek, hogy miután meghalljátok, mi lakik az előző fokon, próbáljatok kigondolni, hogy mi az a még jobb dolog, ami azon a fokon lakik, ahol ti ültök.”

(Elképzelhető, hogy ezen a ponton érdemes játszani egy bemelegítő kört, és a következő szabályokat később elmondani.)

„Viszont van egy nehezítő körülmény. A lépcső nem enged fel a következő lépcsőfokra, hogyha ugyanabban a témában mondjátok el, hogy mit láttok a következő lépcsőfokon, mint amit az előző lépcsőfokon látott valaki. Például nem enged tovább a lépcső, ha egy tárgy után egy újabb tárgyat mondotok, vagy például egy nyaralással kapcsolatos történet után nem következhet egy újabb nyaralással kapcsolatos történet. Aki éppen nincsen soron, nekik az a feladatuk, hogy figyeljenek erősen, és ha ugyanabban a témában hangzik el a következő lépcsőfok lakója, mint az előző, akkor szóljanak, mert újat kell mondani! Arra is figyeljetek, hogy nem ugorhatunk fel egyszerre több lépcsőfokot, sorban kell haladnunk. Szóljatok akkor is, ha úgy gondoljátok, nem felfelé léptünk, hanem lefelé. És vigyázzatok, épp annyi lépcsőfokunk van, ahányan vagyunk, se több, se kevesebb. Épp ennyi lépésben kell felérnünk a lépcső tetejére!”

Megjegyzés:

Maximum 14-15 állomása legyen egy skálának, vagyis abban az esetben, ha a játékban résztvevő csoport létszáma ezt meghaladja, osszuk két csapatba a résztvevőket. Ez a két csapat – gyakorlott, összeszokott játékosok esetén – játszhat párhuzamosan, viszont játszhatunk úgy is, hogy a két csapat felváltva játszik, és az éppen “pihenő” csapat meghallgatja a másik csapat skáláját. (Vagy akár részt vehet az egyes fogalmak vitájában.)

Érdemes felhívni a figyelmet arra (akár a játék közben is), hogy a csoport felénél ideális elérni a semleges dolgokat, ha túl hamar, vagy túl későn érjük el, felborul az egyensúly.

Érdemes rövid gondolkodási időt kérni. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, az első gondolat is remek! A fogalmazás is viszonylag rövidebb legyen, nehogy fárasztóvá váljon a várakozás.

A játék elsősorban az értékek témáját járja körül, azon tapasztalaton keresztül, hogy különböző fogalomkörökből érkező dolgokat hogyan lehet egymáshoz hasonlítani, mérni. Ön- és társismereti tudás szerzésére különösen alkalmas a fogalmak vitája, ezt érdemes erőltetni. A játékvezető mindvégig legyen figyelemmel, hogy a félreértés, esetleges sérülés esetén tompítsa a vita élét, realizálja a vitát.

Forrás: Saját fejlesztésű gyakorlat